Azt hiszem mindenkiben felmerült már a kérdés, hogy kialakulhat-e egy szerelem chaten belül megismert valakivel, akit igatán nem is ismer?

Igennel kell válaszolnom!

Mindannak ellenére, hogy sok mindent tudsz róla, mégsem ismered igazán. Arctalanul, hangtalanul, csak a másik stílusát látod, esetleg egy küldött kép társaságában. A stílus maga az ember, mégis más, mint az élő beszélgetés, ahol látod a másik mimikáját, szemvillanásait, félmosolyát... :))

Aztán eljön a telefonálás ideje is...

Ami azért fontos, mert a hang sok mindent elárul a másikról, fontossá válik a hangsúly, az ahogy kimondott szó...
A neten -legyen az chat, msn, wlog- sok időt töltesz el a másikkal, gyakran többet, mint amennyit a valós életben töltenél el bárkivel is...
Gyakran olyan titkok tudója leszel, amiről talán nem is beszélnétek élőben, vagy csak jóval később. Az arctalanság oldottabbá tesz mindenkit, feltárod a lelked, az addig féltve őrzött titkaidat, a meg nem valósult szexuális ábrándjaidat, és persze a hétköznapjaid jelentéktelen történéseit is... :))

Egyszerre csak azt veszed észre, hogy hiányoznak a beszélgetések, majdnem közömbössé válik a másik külleme, kinézete, mert leginkább a lelkébe szerettél bele, lelkével együtt elfogadod a testét is. Vágysz a közelségére, arra, hogy megérinthesd valósan is, hogy megfogja a kezedet, és te megsímogasd a fejét. Életszerűvé kezd válni a valótlan. Furcsa vonzódás ez mert az életben többnyire a testet látod meg először, van, aki a szemet, a lábat, feneket, melleket, vagy a kezet részesíti előnyben. A lelket csak később fedezed fel.

A virtuális világban fordítva működnek a dolgok. Persze mindenkit isten óvjon a csalódástól, néha nem egyszerű szembesülni a valós képpel :o

Mindegy! Szeretni jó dolog, mert egy kicsit magunkat is szerethetjük a másikban...

Mivel ilyen kellemesen múltidézős hangulatba kerültem, elmesélek egy esetet...

Előre mondom, nem lesz benne szex....

2008. Májusban regisztráltam a chatre, Nem sokkal ezután történt, hogy egy chat-pajti, persze lány felajánlotta, hogy mi volna, és ő épp véletlen tök ráér, menjek. Ez annyiban különbözött az előző randi-aimtól, hogy nem volt kétség sem affelől, miért megyek oda, előtte hetekig húztuk egymást, mindent megtettünk, amit csak betűkkel meg lehet, és az bizony nem kevés. Nem hiszem, hogy akkor tapasztalatam meg először, de arra tisztán emlékszem, vele nyert végső bizonyságot, el lehet élvezni olvasás közben, nem kell hozzá semmi, csak egy picike fantázia, meg talán egy szabad jobb kéz, de sokszor olyan állapotba hozott azzal, amit és ahogy írt, hogy talán még értinés nélkül is ment volna az elélvezés... .t
Jobb, izgalmasabb korszak volt ez, mint a mai, mikor lépten-nyomon bekapcsolt webcamet követel mindenki a másikon, sokkal több tér maradt a képzeletnek és annak, amit én annyira szeretek, az írásnak.

Tehát a kedves invitálást követően elindultam Pestre azzal a biztos tudattal, hogy itt bizony valami lesz. Talán több valami is.... Útközben egy benzinkútnál vettem bort, azt láttam a tévében, az amolyan dugós ital, nem csak a lezárás módja miatt, ezért az alkalomhoz illőnek talátam, pedig már akkor is rüheltem az ízét, inkább ittam volna sört, de úgy éreztem, legyen megadva a módja, ha már direkt azért megyek....

Aztán odaértem, lakótelep, felcsengetés, mondja hanyadik, menjek csak. Ekkorra már állt a farkam és legszívesebben úgy léptem volna ki a liftből, hogy már elő is veszem, hadd lássa, milyen felkészült fiatalember vagyok de aztán a borra és a módmegadás körüli tervekre koncentrálva elvetettem ezt az ötletet.

Aztán felértem, a lakás nyitott ajtjában várt, és basszus nem tetszett...
Hervasztó érzés volt, a mai eszemmel hihetetlen is, mert nem volt csúnya, egyáltalán nem... Kicsit túlsúlyos az igen, de egyrészt én is a teltebb nők kedveléséről voltam híres már akkor is, másrészt bizonyos esetekben, vagyis miket beszélek, a legtöbbször ez nem hátrány, kit érdekel, nem attól izgató valaki, hogy pálcika teste van, hanem nem tudom mitől... :))

Attól, hogy feláll rá, és kész. Hát rá nem állt fel, vagyis lekonyult, mert hiába minden, az, amiket írtunk egymásnak, a képzeletben többször végigjátszott hol vad és csapkodó, hol ráérősen az orgazmus felé baktató szexuális együttlétek, egyszerűen mikor ott állt előttem nem találtam izgatónak.

Nagyon kínos volt, de tényleg. Nem szerettem volna bántani, nem is lett volna miért, de azt hihette volna, a kicsit ducis alkata miatt nem megy vagy mert nem látom őt vonzónak, pedig erről szó sem volt, az eszem azt mondta, húú.. finom, csináljuk, csak a farkam nem lelkesedett és ez egyszerre volt érthetetlen és ciki, égő. Aztán beszélgettünk és ittunk bort. Megnéztem a festői rendezetlenségbe gyűrt takaróját, rózsaszín volt, többször kimentem az erkélyére dohányozni, majd eloldalogtam...

Érdekes módon, ezen nagyon meglepődtem, ez a kis kisiklás, vagy nem is tudom hogyan nevezzem, cseppet sem vetette vissza azt a lelkesedést, ahogy szavakkal, betükkel a chaten át izgattuk fel és talán elégítettük ki egymást mint ha az a nem pont a tervezettre sikerült, éjszakai látogatás megsem történt volna...