Szakítás a köbön, juhéj! Ez egy igaz történet, elején nem érdekes de ha végig olvassátok nagyon vicces szerintem... Jó szórakozást!

Levél:
23éves lány vagyok, és megismerkedtem egy nagyon szép testû, okos, megértõ, kedves, humoros fiúval, és rögtön belészerettem. A barátai csak Szakinak hívták, akkor még nem tudtam, miért... Ha jobban figyeltem volna, észrevehettem volna pár intõ jelet már az elején. Az elsõ randira vörös rózsával a kezében jött el, és gondterhelt arccal közölte, hogy gondolkozott a kapcsolatunkon, és szerinte szakítanunk kellene. Kissé megdöbbentem, és emlékeztettem, hogy még nem is járunk, sõt életünkben másodszor látjuk egymást.

Egy kicsit zavartnak és csalódottnak tûnt, elnézést kért, és valami olyasmit motyogott, hogy "akkor majd késõbb". De nem tulajdonítottam különösebb jelentõséget a dolognak. Megismerkedtünk, csodálatos volt a teste, a humora, és a szex is. De valahogy azt vettem észre rajta, hogy õ nem élvezi igazán. Amikor megkérdeztem, mivel dobhatnánk fel a dolgot, félve megkérdezte, hogy mi lenne, ha szex közben szakítanánk? Fura ötlet volt, de beleegyeztem. Onnantól kezdve szex közben mindig szakítottunk. Mindig gondosan ügyelt rá, hogy én elélvezzek, és ekkor hirtelen felnézett, és valami olyasmit mondott, hogy "Megcsaltál, kurva!", vagy esetleg "Tegnap rád nézett egy férfi, láttam!", netán "Tavaly Debrecenben voltál, és ott százezer férfi él! Minddel lefeküdtél!", és hozzátette: "Köztünk örökre vége mindennek!"

Ez ugyan fájt nekem, de Szaki láthatóan hatalmasat élvezett minden szakításkor, ezért hagytam, hogy így legyen. Egyre kreatívabb módjait találta ki a szakításnak. Otthagyott, mert meglátott egy férfit, aki nekem háttal állt: biztos vele csalom meg, a nagy háttal állás csak álca.
Otthagyott, mert meglátott egy férfit, aki nekem háttal állt: biztos vele csalom meg, a nagy háttal állás csak álca. Vagy egyszer nem látott sehol férfit: ez gyanús, mert nyilván bújkálnak elõle, különben látná õket.

Ez engem eléggé megviselt, mert egyre sûrûbbek voltak a szakítások és egyre durvábbak, megalázóbbak. Egyszer rákérdeztem:

"Szaki, valld be: te engem kihasználsz, neked én csak szakítani kellek!"

Ezen rendkívüli módon felháborodott, és azonnal szakított velem. Aztán ment alsónadrágot váltani. Így mûködtek ezek a dolgok... Szégyellem, de egyre inkább el kellett hárítanom a közeledéseit. Fejfájást színleltem, vagy letagadtattam magam a telefonon, valahányszor Szaki szakítani akart. Szegény szerelmem néha már a falat kaparta és õrjöngött, mivel hetek óta nem szakítottunk, és ezt nehezen bírta. Ilyenkor volt rá példa, hogy felszedett egy kurvát, kifizette, és a nyílt utcán szakított vele, mindenki szeme láttára.

Milyen féltékeny voltam! De sajnos nem tehettem semmit. Kívántam én is a szakítást vele, de rettegtem is tõle. Fájdalmas volt. A végefelé már inkább nem néztem férfira, apácazárdában kezdtem el dolgozni, hetente vittem pszichológusi igazolást magamról és minden apácáról, hogy egyikünk sem leszbikus. Minden barátnõmet szintén tesztelt, összezárt minket meztelenül, és üvöltött, hogy
"Dugjatok, mocskos leszbikus kurvák!
Gyerünk, csalj meg ezzel a ribanccal, csalj meg, te szemét kurva!" Ebbe is belementem, annyira el akartam kerülni a szakításokat. A barátnõim viszont nem nagyon tolerálták ezt, sorra elmaradoztak. Amikor már senkivel nem tali, és senkihez nem szóltam, sõt a tévében is csak természetfilmeket néztem (már amíg Szaki hagyta, és nem kezdett el ütlegelni a távkapcsolóval, azt kiabálva, hogy "vízilóra maszturbálsz, te mocskos undorító zoofil vadbarom redva?!"

akkor meg az lett a baj,h gyanúsan csak vele vok, biztos azért keltem ezt a látszatot,h elaltassam a gyanakvását..
...biztos azért keltem ezt a látszatot, hogy elaltassam a gyanakvását. Így pár emberrel igenis kellett néha találkoznon, nagyon ügyelve arra, hogy eltaláljam a helyes arányt, különben Szaki jött a szokásos szövegével:

"Ma két férfival láttalak, négyre gondoltál, futólag, és két nõvel beszélgettél... ELBASZTAD! Megjátszod magad nekem...! Rejtegetsz valamit! Ha három férfival látlak, kettõre gondolsz, és az egyik nõvel nem csak futólag beszélgetsz, akkor elhiszem, hogy csak én vagyok neked... De így LEBUKTÁL, ribanc!!"

Inkább hagytam, hogy verjen, csak ne szakítson velem. De láttam, hogy õ is szenved, ezért egy éjszaka feláldoztam magam.

Vacsorát fõztem neki, szexi ruhát vettem fel, megtálaltam, gyertyákat gyújtottam... És gyönyörûszép szakítós levelet olvastam fel neki. Mindketten sírtunk. Ez volt a legcsodálatosabb, és egyben legfájdalmasabb szakításunk.

Biztos a szerepcsere dobta fel, elvégre õ szokott szakítani velem... De most minden más volt. Gyönyöröm és fájdalmam óriási volt. A különköltözés, kölcsönös sértegetések, kibékülés stb. rítusa megint lezajlott, ahogy szokott. És nem volt megállás. A szakítások örvényébe kerültünk. Naponta tízszer, hússzor szakítottunk. Veszekedtünk. Örökre meggyûlöltük egymást. Kibékültünk. Összevesztünk. Kibékültünk. Egy szeretkezés alatt negyvenszer szakítottunk. A rekord az volt, amikor egy mondaton belül hétszer dobott és fogadott vissza. Egyszer fejest ugrottunk egy medencébe, és mire a vízbe érkeztünk, négyszer szakított velem. Teljesen átadtuk magunkat a szakítások fájdalmas, bûnös gyönyörûségének. Elég volt reggel ránéznem a morcos, féltékeny, begetes arckifejezésére, hogy tudjam, és beleborzongjak: ma éjjel is szakítani fogunk, nem is akárhogyan! Néha meg sem vártuk az éjjelt. Volt, amikor bejött a munkahelyemre, és odavetette:

"Azt a faszit ott biztos leszopnád, te repedtsarkú. Többet nem akarlak látni, gyûlöllek, törlöm a telefonszámodat" "Azt a faszit ott biztos leszopnád, te repedtsarkú. Többet nem akarlak látni, gyûlöllek, törlöm a telefonszámodat"

És már a vécében egymásnak estünk. Búcsúszex, velkámszex. De sajnos egy idõ után azt vettem észre, egyre inkább elkeseredve, hogy bizony kezd elhidegülni tõlem. Néha félve hívtam fel, és kérdeztem:

"Szakítasz még velem?"

És remegve vártam, amíg kis késéssel belesuttogta a telefonba:

"Szakítok!" (-.-)

De ez egyre kevésbé volt meggyõzõ. Elõször napok, aztán hetek, majd hónapok teltek el szakítás nélkül. (Szerencsére a szex jó volt.) És életem legszörnyûbb napja volt, amikor sorszámot láttam szakítani az okmányirodában. Szakít...! És nem velem...!

Bámulni kezdtem a férfiakat, és bármennyire undorodom tőle, leszbikus pornót kezdtem nézegetni. Néha az asztalán hagytam. Felhívtam magamhoz egy férfikollégámat, és nyíltan flörtöltem vele. De Szaki már nem szakított többé. Párszor lebaszott, de ennyi. Olyan kiábrándítóan megértő volt...

Nyomát sem láttam benne a régi szakítószenvedélynek. Néha belekezdett egy szakítós monológba, de olyan fénytelen volt a tekintete... Éreztem, hogy csak megjátssza. Nem akar ő már szakítani. Velem akar maradni. Félek, hogy mással szakít. Egy kolléganőjével gyanúsan nincsen jóban. Csak nem szakítottak?! O.o
Amikor engem hónapok óta nem dobott?! Nem tudom, mit kell tegyek, hogy feldobjuk a szakítós életünket. Szeretném megtartani. Azt akarom, hogy csak velem szakítson. Félek.